A 20. század egyik legjelentősebb zenei irányzatai közé tartozott:

  • dodekafónia
  • neoklassz
  • posztromantika
  • folklorizmus

A folklór szóban vagy zenei formában élő néphagyomány. Magába foglalja a közmondásokat és a szólásmódokat; a szóbeli néphagyományból az epikai (mese, monda, epikus énekek), lírai (dalok, táncdalok, dajkarímek, gyermekversek, gúnyversek, csúfolódó, bosszantó rímek, köszöntõk, játék-mondókák, találós versek) és drámai (misztériumfélék, világi népdráma, drámai formájú népmulatságok és játékok) anyagot.

A folklorizmus nem vált lényegivé, struktrúraalkotó elvvé. Hazája Németország (állam nem lévén identitást akart alkotni). A zenék gyűjtése nem követte a népi szövegek gyűjtésének kultuszát.

19. század - Romantikából származik, de megváltozik a jelentése.

  • nem hiteles népzene, hanem népiesnek tűnő zene (pl.: Brahms: Magyar táncok)
  • népművészet betörése a magaszenébe
  • romantika: colour locale – adott nemzet hangja (Verdi – Traviata (bikaviadal, cigány - spanyolos jelleg)
  • szövegeket gyűjtötték a 19.szban, de dallamot nem, mert természeti adottságnak tekintették, nem az volt a lényeg (Arany János)
  • ad notam jelzések
  • tudományos célra nem lehet használni
  • Francia, német - 18. századtól van népi jelleg

Mo, Kelet-Eu. – 19. századtól felismerhetőek a nemzeti jellegek

népies műzene, magyar nóta, verbunkos, csárdás – Nyugaton ez a „magyaros”

19.sz eleji operákban jelent volt, de alkalmatlan volt nagy formák hordozására, fejlesztésére

Advertisement

zene: modális skálák, pentaton hangnemek, ritmusaiban ostinato, váltakozó ütemű, egészhangú skálák

20. század:

A 20. században megnő az érdeklődés a népdalok és néptáncok iránt

- a zenei magaskultúra reakciójaként, az eredeti zene keresésével;

- ama specifikus zenei anyag gyűjtéseként és megőrzéseként, amely különben elveszne.

Advertisement

Williams, Bartók, Janacek teremtette meg az alapokat.

Technika fejlődése à fonográf megjelenése (Edison révén) à népdalgyűjtés

19. sz második felében már elkezdődött tudományos igényű népdalkutatás

Vikár Béla

1870-es évektől népmesék, népdalok szövegeit jegyezte le gyorsírással

1896 – az első népdalgyűjtése

más motiváció: fedezzük fel népünk zenéjét és őrizzük meg

A folklorizmus zeneszerzői

A folklorizmus irányzatát követi Sztravinszkij korai alkotókorszaka: fontosabb művei az orosz népmese nyomán írt Tűzmadár; a Petruska; A tavaszi áldozat; a Mavra című vígopera stb. A cseh Janacek, az örmény Hacsaturján, a spanyol de Falla mellett művei egy részével a folklorizmus kiemelkedő képviselője századunk két nagy magyar zeneszerzője, Bartók Béla és Kodály Zoltán.

Advertisement

Kodály Zoltán (1882-1967)

- egészen más kiteljesedése a népzenei tapasztalatnak

- akárcsak Bartók, egy franciás alapú szecessziós zenéből indul ki

- 20-as évektől kezdve elkezdődik egy ideologizálása a zenének, ez párhuzamos a (az évtizd második fele) zenepedagógiai munkásságával

Advertisement

- megállapítása: az igazi magyar zene (népzene) nem klasszicizálódott)

à törekvése: - visszamenőleg megteremteni a klasszicitást; „Magyarországon a népzene a klasszikus zene” à fel kell emelni

- zenéjében hangsúlyozottan nem modern, tudatosan inkább a múlt felé fordul (neoklasszicizmus konzervatív ága)

Advertisement

- alapvetően tonális zenéje, de neoklasszicista és avantgard vonásokkal

- színpadi művei nem operák; füzérek inkább, ahol a történet dekoráció, a zene a fontos (Székelyfonó)

- jelentős hatás Trianoné

- alapvetően vokális életmű (szemben Bartókkal), jelentős számú kórusmű (például Jézus és a kufárok)

Advertisement

- népzenéből tanult prozódia; ő hozta létre ennek hagyományát (ide tartozik még Bartóknál a Kékszakállú)

- népzene alapú oktatás

- jellemformáló erő (közös éneklés)

- hazafiasság érzete

- plusz: akkor tudsz magyar zenét szerezni, ha átitatódsz magyar zenével

Székelyfonó, Hári János, Kállai kettős (Nagykálló), Mátrai képek, népdalfeldolgozás

Advertisement

népi játékok: Katalinka kórusművekben

Arany László

Bartók Béla (1881-1945)

- idealisztikusan gondolkodott a népzenéről

- romlatlanság, érintetlenséget feltételezett, aranykori állapot, a történeti folyamatok nem érintették

Advertisement

- közvélemény: lenézett paraszti osztály őrizte, primitívnek tartott zene

- a folkloristák között az első, akinek az életműve alapvetően hangszeres zene alkotta

- nem a romantikus hagyományt közelíti a népzenéhez, fordítva; a népzenét „emeli föl”

Advertisement

- Kossuth-szimfónia: vannak még verbunkos elemek

- tonalitás szempontjából világa moll-alapú (lá pentaton)

1. korszak: 1900-1910-es évek közepéig

népzenei elemek a franciás szecesszióba ágyazódnak

lényeges a prozódia (Kékszakállú – ellenpélda Erkel)

Fából faragott királyfi

2. korszak 20-as 30-as eleje

eltávolodik a népiségtől expresszionizmus közelít

Schönberghez közelít – hangok egyenrangúsága

Hegedű-zongora szontáta, Csodálatos mandarin

3. 40-es évek - kései korszak -neoklasszicizmus

polifón technikákkal feldolgozott népzene

concerto

szerenád, félbeszakított közjáték – szép vagy gyönyörű magyarország

1908 után modális, bitonális világ

- míg például Sztravinszkij orosz korszakának tapasztalatai nem szűrődnek át a neoklasszikus korszakába, Bartóknál a neoklasszikus korszakban is jelentős a folklorista hatás

Advertisement

- kitérő a dodekafónia felé, utána a neoklasszicizmus egyúttal visszatérés

- 14 bagatell (1908); egyszerű, népzenére hasonlító, de konkrét dallamhoz nem köthető (általában) zenei anyag

- 20 magyar népdal (1906); első népdalfeldolgozások (Bartók, Kodály)

- 2. vonósnégyes (1914)

- Improvizációk magyar parasztdalokra (1920, op. 20); itt a népzenei anyag már a műzene rangján van

Advertisement

Leoš Janáček (1854-1928)

- cseh (morva) zeneszerző

- főleg a morva népzenére alapozva egyéni stílust alakít ki

- 20. század: folklorizmusból új zene születése vált lehetségessé

- áthidalja a két századot; jelentős művei a 20. században keletkeztek már

- Jenufa: első operája (1904)

- nem áll olyan élesen szemben a romantikával, mint például Bartók

- zenei egzotizmus (Sztravinszkij)

- fontos törekvés: beszélt népi nyelv fontossága

- 19. századi törekvés, már Webernél megvan; különbségek az arisztokrata és nem arisztokrata beszédstílus között

Advertisement

- sajátos hangsúlyok, lejtések

- elsősorban operaszerző

- szlavofil (orosz) tájékozottság

- operái: Holtak háza (Dosztojevszkij), A vihar (Osztrovszkij)

- az elvont, tisztán hangszeres zenében megnyilvánuló folklorizmus a 20. század hozománya, Janačeknél még nincs jelen

Advertisement

- életműve erős zene, és zenetörténetileg kicsit megkésett

- fontos, hogy 1918-ban létrejon Csehszlovákia

George Enescu (1881-1955)

- román zeneszerző, hegedűművész, pedagógus, zongorista és karmester

- hegedűművész volt

- első darabjai még teljesen romantikus megközelítésűek

- folklór is, romantikus is à eklektikus;nem vonja le azokat a radikális következtetéseket, mint például Bartók (harmóniai és más tekintetben)

Advertisement

Karol Szymanowski (1882-1937)

- lengyel zeneszerző, zongoraművész

- a románnal szemben itt van népi zenei hagyomány (Chopin)

- tudatosan visszanyúl a chopini hagyományhoz (pl. op. 50-es mazurkák)

- se neoklasszikus, se folklorista

- orientalizmus

- 3. szimfónia: „Az éjszaka dala” /tenor szólóval és kórussal/

- 1911-1915-ig sok dal

- 1918, op. 41-es Négy dal, Rabindranath Tagore szövegére, zongorakísérettel

- a harmonikus tonalitásnak már csak nyomai vannak

- egyéni út

- népi témájú (nem tragikus) opera (mint például Smetana – Az eladott menyasszony)