Most hogy átadták a virágzó pitypangok között a Várkert Bazárt, érdemes lenne nekünk is beszélni egy picit a legendás hely múltjáról. Hogyan látta a parkot néhány évtizeddel korábban a kor fiatalsága, kik voltak a huligánok és egyáltalán mi az a nyakkendő nélküli szórakozás.

Kis történeti áttekintés:

- A magyar könnyűzene bölcsője, fellegvára a Világörökség részét képezi az Ybl Miklós téren.

- KISZ Budapesti Bizottsága Ifjúsági Művelődési Parkja volt a hivatalos neve valaha.

Advertisement

- 1961. augusztus 20. és 1984. szeptember 24. között Budapest legendás nyári szórakozóhelye volt.

Advertisement

- Reitter Ferenc vázlataival, 1874-ben indult el a Várkert Bazár tervezése, még ugyanabban az évben kiadták a feladatot Ybl Miklósnak. 1883-ra készült el. [1]

- A főváros első és sokáig egyetlen szabadtéri ifjúsági szórakozóhelyét, az Ifjúsági Művelődési Parkot, 1961 júniusában a Budapesti KISZ-Bizottság ötlete nyomán itt kezdték kialakítani, amely 2500 fő számára biztosított szórakozási lehetőséget. 1961-ben augusztus 20-án nyitotta meg kapuit. (Szeptember 30-ig, a hét három napján (csütörtök, szombat, vasárnap) 25 ezer látogatója volt. Öt forint volt a belépőjegy, később nagyobb koncerteken tizenöt forint. A kezdeti években a dzsesszes szalonzene volt a meghatározó. (Megalakult a Bajcsy Zsilinszky út és az Alkotmány utca sarkán lévő Dália eszpresszóban a Budapesti Ifjúsági Jazzklub is, mely az Ifipark téli helyszíneként működött.)

Advertisement

„Képzeljünk el egy 166 cm, tehát mérsékelt magasságú, ám 94 kg testsúlyú, 40 éves férfiút, akinek a legutolsó divat szerint őszülő haja, vastag szarukeretes szemüvege, hevesen lángoló lelkesedése, a naivságig jóságos lelke és a rendőrségi szabványnak megfelelő gumibotja van."- így jellemezte a Magyar Ifjúság az Ifjúsági Park igazgatóját, az egykori első osztályú birkózó Rajnák Lászlót. Ő és smasszerei előszeretettel járták gumibotjaikat lóbálva a parkot, hogy az ifjúságot a szabadidő kulturált, „művelődési célú" felhasználására buzdítsák. 1973-ban őrizetbe vették sikkasztás miatt, feltehetően egy hivatalokon vagy KISZ-en belüli pozícióharc következményeként. [2]

Végül a kormány ifjúságpolitikai határozata értelmében az Ifipark a KISZ-től átkerült a Fővárosi Tanács hatáskörébe.

     A Park zenei élete

Advertisement

Nagy Feró

a következőképpen emlékezett vissza: "Budai Ifjúsági Park néven 1961. augusztus 20-án esztrádműsorral nyitották meg, és a programban bizonyos Bodrogi Gyula is fellépett, a Bicska Maxi-dallal. Az azt követő években a Nebuló zenekartól Bergendyéken, a Scampolón, Radics Bélán, a Sakk-Matton át a Geminiig, a Hungáriáig és a Kexig, az Illéstől, az Omegától a Taurusig és a Miniig, a P. Mobiltól, a Beatricétől a Piramisig és az Eddáig, a Prognózistól a Korálig és a Rollsig - fölsorolhatatlan hányan kezdték, folytatták vagy éppen fejezték be pályájukat a "világ legszebb színpadán".

Advertisement

[3]

Az Ifiparkot a légköre utánozhatatlan volt. Az odajárók igénye hozott létre kifejezetten „parkos" zenészeket. Valószínűleg elherdált tehetsége és korai halála miatt legendássá vált Radics Béla volt a park színfoltja, s mellette másik két legendás alak, Baksa Soós János (Kex együttesével Amerikába távozott) és Bartha Tamás (Syconor, LGT - Amerikában tisztázatlan körülmények között gyilkosság áldozata lett. Édesanyja 1989-ben kapta vissza a gitárját).

1977-1980-ig ismét fellendült a park, de már kemény rockra volt igény. 1980. május 27-én egy Edda koncert alkalmával a park bejáratához vezető lépcsők kőfalai leomlottak, s a baleset során öt fiatal megsérült. Az Ifiparkot két hónapra bezárták.1984. szeptember 23-án a kőoroszlánok őrizte kapuk végleg bezárultak az ifjúság előtt.

Advertisement

Akik nem érezték jól magukat nyakkendőben - randevúk a Nagyfánál

„Belépés csak 18 éven felüli fiúk és 16 éven felüli lányok részére, nyakkendőben, világos ingben, zakóban. Vászonnadrágban a belépés tilos. Kitiltást eredményeznek a következő kihágások: Ízléstelen táncolás, nem twist számra történő twistelés, egy lánnyal több fiú twistelése, fiúk egymás közti twistelése, és más, feltűnést keltő viselkedés." (Belépési szabályzat, 1962)"[4]

„Valamilyen oknál fogva sokáig, esetleg soha nem kerültünk be az Ifiparkba. Akár azért nem, mert be sem szerettünk volna menni, akár azért nem, mert nem volt rá pénzünk, akár azért nem, mert már ránézésre sem engedtek be bennünket, akár másért.Azok, akik nem kerültek be az Ifiparkba, a Nagy Fa alatti domboldalról hallgatták a zenét. Be lehetett látni a színpadra is."[5] – emlékszik vissza - az egykor nagyon népszerű magyar közösségi oldalon,- az Iwiwen alakult „NAGY FA GENERÁCIÓ AZ IFIPARK FÖLÖTT"- csoport.

Advertisement

A kívül rekedt fiatalok, akik nem érezték jól magukat nyakkendőben, a Park oldalában egy hatalmas fa tövében hallgatták a kiszűrődő zenét.

„Az ifjúsági park forgalmának növekedése, imázsának megváltoztatása és a fölötte lévő sétány fokozott ellenőrzése miatt a Nagyfa olyan helynek kezdett számítani, ahová a hosszú hajú, torzonborz külsejű fiatalok járnak, rossz ruhákban, egész nap csak „lötyögnek", lelejmolják az arra járókat, és orgiákat rendeznek a bandához tartozó „csajokkal", idejüket haszontalan dolgokkal töltik. DE vajon mitől válik hasznossá az idő eltöltése, hogyan nyer normatív jelentést a „semmittevésnek" hívott időtöltés, amelyet a szubkulturális csoportosulások fő tevékenységének tartanak? Hogyan jelent meg a „semmittevésnek" hívott időtöltés a bűncselekmény korábban a rendőrségi eljárásokban, és hogyan hatott ez az Ifjúsági Park fölötti fánál zenét hallgató fiatalok megítélésére?"[6]

A galeri fogalmának megteremtése

„A szó az azonosak vagy hasonlóak gyülekezését, együttességét hangsúlyozza, de társadalmi kivetítődésében természetesen gazdagodik e terminológia eredeti értelme. Olyan hasonló személyek együtteséről van szó, ahol az együttesség a társadalmi átlagnormáktól való eltérőség kifejezésére is alkalmas. Ezért a galeri kifejezéssel jelölt ifjúkori csoportosulás már a puszta megjelöléssel negatív értékítéletet és problémafelvetést jelent. – írta a galeri szó jelentéséről Molnár József, aki a témával kriminológia szempontból foglalkozott 1971-ben.

Advertisement

Horváth Sándor Kádár gyermekei című könyvében azt írja, hogy a rendőrség maga hozta létre a galeriket a közbeszédben azzal, hogy az időszaki kortárscsoportokat állandósult csoportosulásként tűntette fel, tagjaik nem hivatalosan is támogatott intézményhez kötött tevékenységét pedig kriminalizálta. Megalkották az ellenség „imázsát", amely révén uralhatóvá vált a mindennapi cselekedetekről szóló normatív alapú véleménynyilvánítás.

Régen a térképen a felderítetlen vagy a kevéssé ismert afrikai területek fehér foltjaira – az egyszerűség kedvéért – ráírták: Hic sunt leones! (Itt oroszlánok vannak!) A kritériumok ismeretének hiányában sokan hajlamosak voltak sommásan elintézni a kérdést: „Itt huligánok vannak. – írja szintén Horváth.

Az „oroszlánok" üldözése – az ifjúsági kérdés állambiztonsági kezelése

Markó György történész így vélekedik a galerikről: „Ezek a fiatalok nem akarták elfogadni a diktatúra ideológiáját, ahogy ők fogalmaztak: "ezt a kommunista maszlagot." Nem csak szüleik ellen, de az egész társadalom értékrendje ellen lázadtak, amikor galeribe tömörülve egy sajátos világot teremtettek maguknak. Öltözködésük, viselkedésük, zenéjük kihívás volt az egész társadalom számára. A hatalom persze jól tudta, hogy többről van szó, mint generációs ellentétről, ezért aztán keményen fellépett a galerik ellen."[7]

Advertisement

A galeritagok legfőbb bűne Horváth szerint az volt, hogy teljesen szabadon, minden gátlás nélkül, saját ízlésük és elképzelésük szerint szórakoztak. A kormány egyfajta morális pánikkeltés poltitikáját folytatta a galerikkel és tagjaival szemben. Szerintük a galeri nem csak a nyugatmajmolást és az erőszakoskodást jelentette, hanem a rendszerellenességet, egyúttal a társadalmi rendet és morált leginkább veszélyeztető csoportosulást is. A közbeszédben a huliganizmus fogalmát összekapcsolták a galeri fogalmával.

1960-ban mindegyik kerületi kapitányság azt a feladatot kapta, hogy számoljon fel néhány galerit. Az egyes kapitányságok közül magát a legszorgalmasabbként a józsefvárosi és az angyalföldi kapitányság jelenítette meg (11 illetve 13 galeri felszámolásával.) Az egyes galerik felszámolásáról készített összefoglaló jelentések felettébb hasonlítottak egymásra az egyes galerik keletkezéstörténetének ábrázolásában.

Általában a morális pánikkeltés tere, eszköze a média. Mind a rendőrségi jelentésekben, mind a sajtóban számtalan cikk jelent meg galeritagok magatartásának erkölcstelen voltáról, melyben bennefoglaltatott az alkoholfogyasztáson és a garázda jellegű bűncselekményeken kívül az „elferdült", természetellenes szexuális felfogás, illetve a galerik nőtagjainak „különböző férfiakkal" történő „fajtalankodása".

Advertisement

A rendőri razziák növekvő száma is elősegítette a galerikről szóló diskurzus megteremtését. Úgynevezett mozi-razziákat indítottak – tanárok közreműködésével - a külvárosi kerületekben. Ezek segítségével ellenőrizték a korhatáros filmek megtekintőinek életkorát. Ez riadalmat váltott ki a diákságból, ugyanis, a mozizók fele „feketén" nézte meg ezeket a filmeket.

Még egy érdekes kérdés merült fel a wurlitzer-gépek elszaporodása és a fiatalokra tett káros hatásával kapcsolatban, melyet több 1958-ban megjelent cikk is taglalt. Mivel ezek a gépek rock and roll hallgatására alkalmasak voltak, így a köréjük gyűlő tömeget később is gyakran nevezték galerinek. Sőt, a nyugati zene ilyenfajta ábrázolásában csak úgy vonzotta magához a rosszra csábítható, nyugati zenére fogékony huligánokat, akik csoportosan még könnyebben kaphatóak a „bűnre".[8]


Innen és még tovább... :)

[1]http://www.tancrend.hu/ifipark.htm

[2] Horváth Sándor: Kádár gyermekei. Ifjúsági lázadás a hatvanas években, Budapest, Nyitott Könyvműhely, 2009. 31. old.

Advertisement

[3] http://www.tancrend.hu/ifipark.htm

[4] Radnai Rudolf : Ilyen volt az Ifipark - visszaemlékezés sok képpel

[5] http://iwiw.hu/i/klub/zene/NA…

[6] Horváth, Kádár Gyermekei, 2009. 33. old.

[7]http://www.xxszazadintezet.hu/kiadvanyok/tam…

[8] Horváth, Kádár gyermekei, 72-73. old.