A Wozzeck Alban Berg első, háromfelvonásos operája (op. 7). Librettóját Georg Büchner Woyzeck című színpadi műve alapján maga Berg írta. Ősbemutatója 1925-ben volt Berlinben.

Georg Büchner (1813-1837)

Német drámaíró, a német realista drámairodalom meghatározó alakja annak ellenére, hogy huszonhárom éves korában meghalt. Fontos művei: Danton halála, Leonce és Léna, Woyzeck. Tulajdonképpen „expresszionista”.

Az opera keletkezése

A Wozzeck Alban Berg első igazán nagy műve. A komponista 1914. május 5-én, röviddel az első világháború kitörése előtt látta Georg Büchner Woyzeck című drámáját Bécsben, és annak drámaisága, a benne rejlő társadalomkritika azonnal felkeltette érdeklődését, s elhatározta, hogy operát ír belőle. Erre, pontosabban arra, hogy egy komolyabb darabot is kellene írnia, tanára, Arnold Schönberg is ösztönözte.

Berg megszerezte a dráma írásos anyagait (többféle nyomtatott kiadás is volt belőle, mert Büchner különálló lapokra írta drámáját), és sok egyéb anyagot is gyűjtött hozzá. Annak, hogy miként lett a Woyzeckből Wozzeck, külön története van. Büchner drámája valóságos történeten alapul. 1821. június 21-én egy Johann Christian Woyzech nevű ember megölte nála öt évvel idősebb szeretőjét, bizonyos Frau Woostot, és tettét be is vallotta. Ekkor azonban az ügyvédben felmerült, hogy talán nem beszámítható a férfi. Egy dr. J. C. A. Clarus nevű orvos megvizsgálta a gyilkost, és arra jutott, hogy beszámítható az illető. Woyzecket elítélték és 1824-ben nyilvánosan kivégezték Lipcsében. Később azonban újból elővették a szakértő dr. Clarus ügyét, aki a támadások miatt védekező leveleket sorát írta. Innen vette Büchner drámájához az ötletet. Az író fennmaradt kézirata azonban meglehetősen zavaros anyag lett, különálló lapokra írta, ráadásul olyan tintával, ami valamilyen kémiai behatásra elvesztette a színét, az írás láthatatlanná vált. Egy Karl Emil Franzos nevű irodalomkutató vette elő az anyagot az 1870-es évek közepén, és valamilyen vegyszerrel kezelte a dokumentumot, aminek hatására viszonylag jól olvashatóvá vált a szöveg. A rendezetlen szövegben többé-kevésbé rendet teremtett, de – minthogy a gótikus y és z betűk könnyen összetéveszthetők voltak – Wozzecknek olvasta a nevet. Berg ezt az anyagot is megszerezte, és bár kiderült, hogy az anyagban több hiba is van, meg is próbálta végigjavítani, de a Wozzeck benne maradt.

Advertisement

A komponista még 1914-ben elkezdett dolgozni a történeten, maga írta a szövegkönyvet, sok vázlatot készített, de a háború miatt elakadt a munkával. Csak utána kezdett el újra foglalkozni a komponálással, és lényegében 1921-re készült el a zenei alappal, majd nekilátott a hangszerelésnek. Berg az egyszerűsítés érdekében Bücher tragédiájának 26 színét 15-re vonta össze, több szereplőt elhagyott, ezenkívül a túlságosan naturalisztikus részeket kihagyta. 1923-ban – amolyan próbaként – összeállított egy koncertdarabot Marie, az egyik főszereplő fontosabb dallamaiból, s ezt bemutatta a nyilvánosságnak Frankfurt am Mainban. A „próba” sikeres volt, mert felkeltette az érdeklődést a darab iránt. A kész operát 1925-ben mutatták be Berlinben.

Az opera cselekménye

1. felvonás

1. kép: Wozzeck, a katonai borbély a kapitányát borotválja, aki egyrészt folyamatosan nyugtatja állandóan nyugtalan, ideges beosztottját, másrészt viszont célzásokat tesz annak törvénytelen gyerekére. 2. kép: Wozzeck és Andres, a barátja, fűzfaágakat gyűjtenek a határban. A babonás katonának nem tetszik a helyszín, rossz előérzete támad. 3. kép: Marie az ablaka előtt elhaladó katonazenekart hallgatja, és kacéran visszamosolyog az őt üdvözlő tamburmajorra, de Margret, a szomszédasszonya rosszallására bezárja az ablakot. Marie magához öleli kisfiát, majd megjön az ideges Wozzeck. Marie sem tudja megnyugtatni, ezért elrohan. 4. kép: Wozzeck, hogy elláthassa családját, némi pénzkereset reményében aláveti magát a doktor áltudományos kísérleteinek. 5. kép: Marie-nak változatlanul tetszik a daliás tamburmajor, s amikor az magához öleli, ellenállás nélkül követi a szomszéd szobába…

Advertisement

2. felvonás

1. kép: Marie a tükör előtt próbálgatja azt a fülbevalót, amit a tamburmajortól kapott ajándékba. Amikor Wozzeck észreveszi az ékszert, kérdésére azt válaszolja neki, hogy találta azokat. Wozzeck nem nagyon hiszi, de aztán odaadja a megkeresett pénzt a nőnek, és távozik. 2. kép: A kapitány és a doktor társalgásba kezdenek, s amikor megérkezik Wozzeck, egyértelműen célozgatnak Marie és a tamburmajor viszonyára. Wozzeck feldúltan az asszonyhoz rohan. 3. kép: Számon kéri Marie-t, de a nő mindent tagad. Amikor kezet emel rá, az asszony azt kiabálja, hogy inkább elviselne egy késszúrást, mint a verést. Wozzecknek megragad a fejében a mondat… 4. kép: Legények és lányok mulatnak a kocsmában, Marie pedig nagy vígan a tamburmajorral táncol. A társaságban feltűnő bolond azt mondja Wozzecknek, hogy vérszagot érez körülötte. Marie még mindig szeretőjével táncol, mintegy egyértelművé téve a helyzetet Wozzeck előtt. 5. kép: Wozzeck és Anders a laktanyában tartózkodnak. A katonaborbély próbál megnyugodni, de ekkor megérkezik a részeg tamburmajor, és eldicsekszik a hódításával. Wozzeck nekiugrik, de az erősebb tamburmajor véresre veri.

3. felvonás

1. kép: Marie a Bibliát forgatja, és a házasságtörő asszony történeténél akad meg az olvasásban. Magához öleli fiát, és aggódva várja Wozzecket, akit már régen látott. 2. kép: Wozzeck és Marie az erdei tó mellett sétálnak, és egy adódó pillanatban leszúrja az asszonyt, és rémülten elrohan. 3. kép: Wozzeck a kocsmába megy, és féktelen mulatozásba kezd. Margrettel táncol, de a nő észreveszi a ruháján a vérfoltokat. Wozzeck kirohan, és a tóhoz siet. 4. kép: Wozzeck szinte eszét vesztve keresi a tóparton elveszett kését, s amikor megtalálja, beledobja a tóba. Most úgy gondolja, hogy a fürdőzők talán megtalálhatják, ezért belegázol a vízbe, de belefullad a tóba. Az arra sétáló doktor és a kapitány még hallják a fuldoklás borzalmas hangjait. 5. kép: Marie lakása előtt játszik a nő és Wozzeck közös gyermeke a pajtásaival, amikor hozzák a hírt, hogy a tóparton megtalálták Marie holttestét. Mindnyájan odafutnak, a kisfiú azonban nem érti a történteket, s vesszőparipáján vidáman a többiek után szalad.

Advertisement

Az opera zenéje

A főszereplők behelyettesíthetők a commedia dell’arte szereplőivel:

Pierrot Wozzeck

Harlequin tamburmajor

il dottore a kaszárnya doktora

Columbina Marie, Wozzeck felesége

Berg az opera komponálásakor döntően az abszolút zene elveit alkalmazta. Átvett elemeket a korábbi időszak zenéjéből, például a motivikus szerkesztést, az impresszionisztikus hangulatfestést. Azt akarta, hogy a zene szinte szolgaian törekedjen a büchneri dráma kifejezésére, a hallgatóságnak ne is tűnjön fel, hogy éppen egy fúgát, egy variációt vagy egy szonátaformát hall, azaz minden a mondanivaló szolgálatába álljon.

Advertisement

Wozzeck alakja szorosan kapcsolódik a holdhoz. A zene leginkább posztromantikus, de a kompozíciós eljárás összefüggésbe hozható a neoklasszicizmussal. A 20. századi elembertelenedés motívumai már ebben a műben megvannak. A 3. felvonás elején lelassul a cselekmény (19. századi (és talán korábbi is) hagyomány, hogy az utolsó felvonás elején lelassul a cselekmény a végkifejlettel való még nagyobb kontraszt miatt; híres példa: Shakespeare – Hamlet – sírásó jelenet.)

Az 1. felvonás öt jellemképből (karakterdarabból) áll.

1. kép: „A kapitány”: szvit (Preludium, Pavane, Gigue, Cadenzia, 2 Gavott, 2 Air, Preludium rákfordítása), 2.: „Andres” (rapszódia), 3.: „Marie” (katonainduló és bölcsődal), 4.: „A doktor” (passacaglia egy tizenkéthangú témára), 5.: „A tamburmajor” (rondó).

Advertisement

A 2. felvonás egy öttételes szimfónia.

1.: Szonátatétel, 2.: Fantázia és fúga 3 témára, 3.: Largo, 4.: Scherzók triókkal, 5.: Bevezetés és rondó.

A 3. felvonás öt invenció.

1.: Invenció egy témára, fúga, 2.: Invenció egy hangra (’H’, a halálhoz kapcsolódik (Winterreise vége)), 3.: Invenció egy ritmusra, 4.: Invenció egy hathangú akkordra (d-moll), 5.: Invenció egy folyamatos nyolcadmozgásra.

Advertisement

Az egyes képeket zenekari közjátékok kapcsolják össze, amelyek az adott képpel alkotnak zenei egységet.